The VVitch: A New-E...
 
Megosztás:
Notifications
Clear all

TÁMOGASD TE IS ADÓD 1+1%-VAL A MAGYAR H. P. LOVECRAFT TÁRSASÁG MUNKÁJÁT, A MAGYARORSZÁGI LOVECRAFTIÁNUS KÖZÖSSÉG FEJLŐDÉSÉT!  Részletes információk ebben a bejegyzésben.

 

FIGYELEM! Új szabályt vezettünk be, frissen regisztrálók első hozzászólását az adminisztrátoroknak kell jóváhagyniuk. Javasoljuk, hogy az első hozzászólásodat a Fórum teszt topicba írd, rövid időn belül jóváhagyjuk.

 

FIGYELEM! A fórum még koránt sem érte el végleges állapotát, vannak még bizonyos funkciók, melyek nem működnek. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy ezek is elkészüljenek. FIGYELEM! Az első dolgod az legyen, olvasd el a Moderálási alapelvek és a fórum használata témát, amit elérhetsz ezen a linken.

Különösen fontos, hogy elolvasd el a Regisztráció után "Nickname" megváltoztatása bejegyzést!

The VVitch: A New-England Folktale (2015)  

  RSS
T.J.
 T.J.
Kultista Nagymester

Robert Eggers 2015-ben alapozta meg rendezői hírnevét a The VVitch: A New-England Folktale című mesterművével, és ez nagyjából az az időszak, amikor a folk-horror a mozikban (bár inkább filmfesztiválokon) ismét elkezdett felpörögni, illetve elkezdődött a jumpscare leváltása a poszt-horror által. Nyilván ez csak elméleti „leváltás”, de az biztos, hogy a poszt-horror megújulást hozott a „hangrobbanásos-gatyábaszaratós-karfaletépős” horrorok után. Mindenki eldönti kinek melyik a kedvence, nekem nem a jumpscare az biztos, az én harmatos lelkivilágom nem bírja el.

Szóval jött Eggers és a The VVitch. Én két dolog miatt vártam a filmet. Az egyik mag a boszorkányság, a boszorkánykultusz témája volt, ami amúgy is régóta érdekelt már akkor is, illetve a másik az volt, hogy egy cikkben azt olvastam, Eggers korabeli vallomásokat, utólagos tanulmányokat olvasott a boszorkánykultuszokról, és ezekre alapozva készítette a filmet. Utóbbival kapcsolatban igencsak szkeptikus voltam, mert nekem nem tűnt másnak, mint reklámfogásnak. Aztán nem.

A boszorkányság. Nyilván nem megyek el lovecrafti szál nélkül, hiszen a boszorkánykultusz, a boszorkányság, Salem, a Fekete Könyv visszatérő elemek HPL műveiben. Szerintem ez (is) egy méltatlanul alulértékelt és mellőzött része munkásságának, pedig egy csomó helyen felbukkan és fontos szerepet kap. Joseph Curwen, aki a boszorkányüldözés kezdetén menekült Salemből Providence-be, vagy éppen Keziah Mason. De itt egy részlet a Természetfeletti rettenet az irodalomban esszéből:

„Az irdatlan és komor őserdő, melynek örökös félhomályában mindenféle rémségek ólálkodtak; (…) a korlátok nélküli puritán papi uralom, melynek hatására szokatlan elképzelések születtek az ember viszonyáról a kálvinisták szigorú és bosszúálló Istenéhez, valamint Isten kénköves Ellenlábasához, mely utóbbival kapcsolatban annyi dörgedelem hangzott el vasárnaponként a pulpitusról; és a beteges önvizsgálat, ami a megszokott szórakozások hiányában alakult ki az elszigetelt, elmaradott életmód következményeképp; valamint a teológiai önvizsgálatra szólító parancsoktól gyötrelmes, napi munka utáni hangulat, mely természetellenes érzelemelfojtásra késztetett, és mindenekfelett a túlélésért folytatott kíméletlen küzdelemmé csupaszította az életet mindezek együttesen olyféle miliőt teremtettek, melyben az ördöngös öregasszonyok baljóslatú pusmogását távol a kandallótól is meghallották, és melyben a boszorkányságról és hihetetlen, titokzatos szörnyűségekről beszámoló regék évtizedekkel túlélték a salemi rémtettek lidércnyomásos napjait.”

Ráadásul HPL 1924-ben olvasta Margaret Murray: Boszorkánykultusz Nyugat-Európában tanulmányát, melyből sokat merített, még ha az nem is Amerikáról szólt. A Fekete Ember (Nyarlathotep) az ördög Murray írásában, Fekete Embernek hívták a vallomásokban az ördögöt. Bár más forrás is van hozzá, de a Dunwich településnév szerepel a tanulmányban. A Fekete Könyv (Azathoth könyve) ugyancsak egy olyan elem, ami a vallomások alapján fontos volt a Sabbath vagy Esbath alkalmával. Ha megnézzük az 1927-es The Case of Charles Dexter Ward-ot, felbukkan benne a boszorkánybélyeg, a Fekete Ember, boszorkányperek, boszorkánypánik. Szóval ez egy fontos ok volt, amiért vártam a filmet.

INNÉT SPOILERES A DOLOG!

Aztán a ugye az említett korabeli vallomások, tanulmányok és a korhűség. Eggers nem viccelt. Eleve a film címe The VVitch: A New-England Folktale és csak a forgalmazás miatt kapta a The Witch címet. A „VV” használata pedig a korabeli írásmód miatt van. Egyes infók szerint, bizonyos dialógusok is korabeli vallomásokból, beszámolókból származnak, nyilván ezt végigmazsolázni elég sok lenne. De ott van például Caleb fohásza, egy részlet az Énekek énekéből (Song of Solomon) való, melyet Eggers John Winthrop, a puritanizmus egyik meghatározó alakjának a naplójából kölcsönzött, mint fohászt.

Az ördög a részletekben lakik ugyebár.

A filmben nincs kampós orrú, hatalmas kalapot viselő, idiótán röhögő boszorkány. Van azonban még megkereszteletlen csecsemő, akit elrabol a boszorkány és a legvéresebb jelenetben kenőcsöt készít belőle, majd bekeni vele a seprűjét. Murray tanulmányában is megtalálható, hogy a vallomások során többször is felbukkant, hogy a boszorkányok csecsemőket, gyerekeket loptak, akiket még nem kereszteltek meg, belőlük krémet készítettek (recept is van esküszöm) és azzal kenték be a seprűt és önmagukat, ami által képesek lettek repülni. Látható is, ahogy a földön fekvő boszorkány a filmben emelkedni kezd. Eggers ki is hangsúlyozza a filmben, hogy a csecsemő még nincs megkeresztelve.

De ami nálam a non plus ultra, az maga az ördög, akit Daniel Malik alakít. Hogy nincs is ördög a filmben? De van! Egyrészt Black Philip az ördög, aki/ami a film végén meg is szólal, az ő hangja Malik, plusz, és ez egy nagy megdöbbenés volt számomra, Malik jelenik meg a filmben az ördög szerepében. Hol? Hát Thomasin háta mögött, amikor arra kéri írja be a nevét a könyvbe. Nincs ott senki! Hát igen, én is azt hittem, mert a kelleténél sötétebbre volt állítva a TV-n a fényerő és nem látszott az alakja. Pedig ott van, állítsd meg, világítsd ki.

És akkor a zseniális húzás Eggerstől, ami miatt ez non plus ultra. Minden korabeli vallomásban és tanulmányban az ördög, a Fekete Ember minden alakalommal egy feltűnően jóképű, sötét hajú, sötét szakállú férfi volt, aki elképesztően megnyerő, kedves hangon súgta parancsait, kérésit azok fülébe, akiknek megjelent. Egészen biztos vagyok benne, hogy Malik tudatos választás volt Eggers részéről és ezzel is a korhűségre dolgozott rá. Ja és ha már könyv. Thomasinnak a könyvbe kell beleírni a nevét. A választott, új nevét, mellyel megtadagja és eldobja magától a keresztséget. Megkeresztelték, de ő ezt az új név választásával és az ördög könyvébe való beleírással eldobja magától. Naná, hogy megtalálható Murray tanulmányában… És Lovecraftnál is.

A végére ez a kis összefoglaló nem is a filmről szólt, nem így terveztem, de majd folytatom. Azonban fontosnak tartottam kiemelni, hogy Eggers művészetének egyik alapja az alaposság, a kutatómunka, ami által még egy boszorkánytörténet is vérfagyasztóan hiteles tud lenni.

Arról akartam írni, miért is tetszett a film, a fentiek ebben nagy szerepet kaptak, de majd egy újabb hozzászólásban kitérek a többire is, például a hangulatra. Mely mint tudjuk, a legfontosabb eleme egy rémtörténetnek.

Idéz
Közzétéve : 24/12/2019 9:58 de.
Témacímkék
Megosztás:
Scroll to top