Megosztás:
Notifications
Clear all

TÁMOGASD TE IS ADÓD 1+1%-VAL A MAGYAR H. P. LOVECRAFT TÁRSASÁG MUNKÁJÁT, A MAGYARORSZÁGI LOVECRAFTIÁNUS KÖZÖSSÉG FEJLŐDÉSÉT!  Részletes információk ebben a bejegyzésben.

 

FIGYELEM! Új szabályt vezettünk be, frissen regisztrálók első hozzászólását az adminisztrátoroknak kell jóváhagyniuk. Javasoljuk, hogy az első hozzászólásodat a Fórum teszt topicba írd, rövid időn belül jóváhagyjuk.

 

FIGYELEM! A fórum még koránt sem érte el végleges állapotát, vannak még bizonyos funkciók, melyek nem működnek. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy ezek is elkészüljenek. FIGYELEM! Az első dolgod az legyen, olvasd el a Moderálási alapelvek és a fórum használata témát, amit elérhetsz ezen a linken.

Különösen fontos, hogy elolvasd el a Regisztráció után "Nickname" megváltoztatása bejegyzést!

Lovecraft földjén - Nyereményjáték  

  RSS
T.J.
 T.J.
Kultista Nagymester

Augusztus 13-án jelenik meg az Agave Könyvek gondozásában Matt Ruff: Lovecraft földjén című regénye. Egyesületünk és az Agave Könyvek közös nyereményjátékot indított. Három héten keresztül, minden héten ki fogunk sorsolni egy könyvet a helyes megfejtők közt, melyeket az Agave ajánlott fel a játékhoz. Minden hétfőn (július 20., 27., és augusztus 3.) érkeznek a kérdések Facebook oldalunkra, amelyekre az adott héten szombat éjfélig van időd válaszolni. További részletek a Facebook bejegyzésekben.

 

Az 1. fordulói kérdései és a helyes válaszok

 

 1. H. P. Lovecraft melyik családtagja alapította a „28-as számú Ionic” szabadkőműves páholyt a Rhode Islandi Greene-ben 1870-ben?

Anyai nagyapja Whipple Van Buren Phillips.

A Necronomiconhoz kapcsolódik egy (a sok közül) tévhit, ami valójában egy átverés eredményeként terjedt el; Winfield Lovecraft (Howard apja) szabadkőműves volt, sőt! Holott semmilyen információ nincs arról, hogy Winfield szabadkőműves lett volna. Ez az álinformáció Colin Wilson bevezetőjének köszönhető, amit a George Hay féle The Necronomicon-hoz írt:

“Dr. Stanislaus Hinterstoisser…írta nekem, Carlon Tauskon keresztül, elmondva nekem, hogy sajnálatos módon Lovecraft apját illetően nem tud részletesebb tájékoztatást adni ismereteinek forrásával kapcsolatban, ám nem csak azt tudja kategorikusan állítani, hogy Winfield Lovecraft egy egyiptomi szabadkőműves volt, hanem hogy két mágikus mű is a birtokában volt, a híres Picatrix Maslama ibn Ahma al-Magritittól, más néven az ál-Magriti, és Godziher Book of the Essence of the Soul könyve.”

Wilson azt állítja, hogy a Necronomicon, amelyre Lovecraft a The Dunwich Horrorban is utal, legalább 751 oldalas, és csak egy részét alkotja a Book of the Essence of the Soulnak! Azt állítva ezzel, hogy Winfield Lovecraft valójában rendelkezett a Necronomicon alapjaival.

Ugyanakkor H. P. Lovecraft nagyapja Whipple Van Buren Phillips nagyon is aktívan részt vett a szabadkőművességben. 1855-ben Whipple megvásárolt egy fosteri vegyeskereskedést, amit egy ideig működtetett, majd jelentős haszonnal eladta a boltot és az árukészletet. A Fostertől néhány mérföldre lévő Coffin’s Cornerbe költözött, házat, malmot, közösségi épületet, a munkásoknak „kunyhókat” építtetett. Közben felvásárolta a környék földterületeit, és a település nevét Greene-re változtatta, az amerikai függetlenségi háború Rhode Island-i hősének, Nathanael Greene tiszteletére. Itt alapította meg 1870-ben, a ma is működő 28-as számú Ionic Páholyt.

 

2. Melyik volt H. P. Lovecraft legelső története, amelyet ő írt? (Nem maradt fent a szöveg)

The Noble Eavesdropper

Lovecraft első, 1897-ben írt fikciós prózai művéről csak annyit tudni, hogy egy fiúról szól, aki egy barlangban földalatti lények gyűlését hallgatta ki. A mű sajnos nem maradt fent, irodalmi ihlető forrásáról nincs információ, de valószínűsíthető Az Ezeregyéjszaka meséinek (Ali Baba barlangja, barlangokkal kapcsolatos történetek), illetve Lovecraft nagyapjának hatása, aki érdeklődött a furcsaságok, a „fantasztikum” iránt. Ez volt az egyetlen történet, amit Lovecraft Poe felfedezése előtt írt.

 

3. Hol van (jelenleg még) H. P. Lovecraft mellszobra, amelyet Bryan Moore készített?

Providence Athenæum könyvtár

Bryan Moore szobrászművész, filmrendező, író, 2013. május 1-én indította el a Kickstarter kampányát, amelyben egy bronzból készült, életnagyságú Lovecraft mellszobor megvalósítását tűzte ki célul. A projekt sikeres volt, a kitűzött 30 000 dollárt jelentősen túlteljesítve, 58 023 jött össze 667 támogatótól; az minimumnak kitűzött 30K-t, az indulás utáni harmadik napon el is érték. A szobor 2013. augusztus 22-én került jelenlegi helyére a Providence Athenæum könyvtárba.

(Érdekesség, hogy a hogy a szobor talapzatán lévő, kiemelt támogatókat felsoroló táblán szerepel egy magyar név is: Róbert Winkler. Egyszer megkérdeztem, nem az a Winkler Róbert. – T.J.)

A könyvtár jelenleg zárva van a koronavírus járvány miatt, azonban úgy néz ki, a nyitás után a látogatók már nem fognak találkozni a mellszoborral a szokott helyén.

Idéz
Közzétéve : 26/07/2020 6:17 de.
T.J.
 T.J.
Kultista Nagymester

❗️Az 2. forduló kérdései❗️

1. H. P. Lovecraft 1924. március 2-án vonatra szállt, hogy másnap feleségül vegye Sonie Greene-t New Yorkban. Azonban a nagy kapkodásban a vasútállomáson felejtette egyik novellájának kéziratát, amelyet szellemíróként írt a Werid Tales felkérésére. Melyik volt ez a novella?

2. Kit nevezett ki Lovecraft, irodalmi végrendeletének gondozójává? (1943-ban Mexikóba költözött, sikeres antropológus lett, fiatal korában, 32 évesen öngyilkosságot követett el.)

3. Sorolj fel hármat, Lovecraft kedvenc szerzői közül.

VálaszIdéz
Közzétéve : 28/07/2020 5:54 de.
T.J.
 T.J.
Kultista Nagymester

A 2. fordulói kérdései és a helyes válaszok

1. H. P. Lovecraft 1924. március 2-án vonatra szállt, hogy másnap feleségül vegye Sonie Greene-t New Yorkban. Azonban a nagy kapkodásban a vasútállomáson felejtette egyik novellájának kéziratát, amelyet szellemíróként írt a Werid Tales felkérésére. Melyik volt ez a novella?

Under the Pyramids - Imprisoned with the Pharaohs (A fáraók börtönében)

A Weird Tales magazin 1924 elején nem szerepelt valami jól az újságárusoknál, jelentős tartozást halmozott fel, ezért a tulajdonos, J. C. Henneberger egy kis marketing trükkhöz folyamodott. Felkérte Lovecraftot, hogy írjon egy történetet, amit majd úgy adnak el, mintha azt az akkoriban nagyon népszerű a szabadulóművész Harry Houdini írta volna. Március 1-én kellett volna leadnia a kéziratot, de február 25-ig még csak neki sem állt (legalább annyi szerencséje volt, hogy 1924 szökőév volt).

Végül csak sikerült befejeznie nem sokkal azelőtt, hogy indulnia kellett New Yorkba március 2-án a másnapi esküvőjére, de a nagy kapkodásban elhagyta a legépelt történetet Providence-i Union vasútállomáson. New Yorkból feladott egy hirdetést, ami a másnapi Providence Journal talált tárgyak rovatában jelent meg, de a legépelt anyag soha nem került elő. Ebben a hirdetésben a történet Under the Pyramids címmel szerepelt. Szerencsére Lovecraft elvitte az eredeti kéziratot New Yorkba, ahol március 3-a reggele (az esküvője napja) őrült gépeléssel kezdődött; csak a feléig jutott, mert indulnia kellett a St. Paul’s Chapelbe a szertartásra. Végül egy vagy két nappal később fejezték be a gépelést Sonia-val Philadelphiában, és küldték el a WT-nek, amiért 100 dollárt kapott még a megjelenés előtt. A történet Imprisoned with the Pharaohs (A fáraók börtönében) címmel jelent meg a WT 1924 május-június-júliusi számában.

 

2. Kit nevezett ki Lovecraft, irodalmi végrendeletének gondozójává? (1943-ban Mexikóba költözött, sikeres antropológus lett, fiatal korában, 32 évesen öngyilkosságot követett el.)

R. H. Barlow

Robert Hayward Barlow (1918. május 18. – 1951. január 1. vagy 2.) 1931. június 18-án levelet küldött Lovecraftnak, amelyben arról érdeklődött, hogy mikor kezdett el írni, min dolgozik éppen, és hogy a Necronomicon valódi-e. Lovecraft egy hét múlva válaszolt, ami az élete végégi tartó barátság kezdete volt.

Lovecraft R. H. Barlow-t tette meg irodalmi végrehajtójának, melyet élete végéhez közeledve (1936/37) az Instructions in Case of Decease dokumentumban rögzített. Barlow nem sokkal Lovecraft halála után érkezett Providence-be, és a rábízott dokumentumok, kéziratok nagy részét a Brown University John Hay könyvtárának adományozta. Nem sokkal ezután, August Derleth és Donald Wandrei létrehozták az Arkham House kiadót, amelynek eredeti célja az volt, hogy Lovecraft munkái összegyűjtve, keményfedeles borítóval jelenjenek meg (aztán a dolgok félrementek). Derleth és Wandrei azt a pletykát kezdték el terjesztették Barlow-ról, hogy könyve(ke)t és kézirato(ka)t lopott el Lovecraft könyvtárából, aminek hatására a weird színtér kitaszította őt, melynek eredményeként az öngyilkosság gondolata is felmerült benne.

Annyit tudni, hogy a The Shadow out of Time kézirata Barlow-nál maradt. Miután Lovecraft megírta a történetet – szokás szerint -, nem volt biztos az eredményben, ezért 1935. február végén elküldte Derleth-nek, hogy olvassa és véleményezze. Ő azonban még júliusban sem válaszolt, ugyanakkor Barlow-t nagyon érdekelte a történet, ezért Lovecraft megkérte Derleth-et, hogy küldje tovább a kéziratot Barlow-nak Floridába. Lovecraft augusztus közepén már kezdett idegeskedni, hogy még mindig semmi válasz, azonban hamarosan kiderült, hogy Barlow meglepte őt: legépelte a kéziratot, majd elküldte neki, és ezért nem hallatott magáról. A gépelés számos hibát tartalmazott, úgy tűnik Barlow egyszerűen képtelen volt pontosan elolvasni Lovecraft – hát mondjuk úgy macskakaparás szerű – kézírását, és ez a verzió jelen meg az Astounding Stories-ban.

A kézirat azonban Barlow-nál maradt, Lovecrafthoz soha nem került vissza. Barlow már Mexikóban volt antropológus, amikor barátságot kötött June Evelyn Ripley-vel, és később rábízta a kézirat megőrzését. Végül Ripley testvére, Lucille Shreve találta meg és adományozta a Brown Egyetemnek, amit ezen a linken meg is nézhetsz.

Nincs további információ arról, hogy bármilyen más kézirat, vagy könyv Lovecraft könyvtárából nála maradt volna, vagy pláne, hogy ellopta volna. Mindenesetre Derleth és Wandrei pletykái arra a szintre jutottak el, hogy Clark Ashton Smith levelet küldött Barlow-nak, amikor fülébe jutott a dolog:

„Kérlek, többet ne írj, és ne próbálj velem semmilyen más módon sem kapcsolatba lépni. Nem szeretnélek látni vagy hallani felőled azután, ahogy szeretett elhunyt barátunk tulajdonaival bántál.”

 

3. Sorolj fel hármat, Lovecraft kedvenc szerzői közül.

Erre a kérdésre ugyebár nincs pontos válasz, jó pár szerzőt fel lehetne sorolni, ahogy azt Vidra Gyula meg is tette A The Black Aether sorozatában. A cikksorozat négy része elérhetők ezeken a linkeken:

1. rész: Ambrose Bierce, Algernon Blackwood, Walter de la Mare

2. rész: Robert W. Chambers, Lord Dunsany, M. R. James

3. rész: Arthur Machen, Gustav Meyrink, M. P. Shiel

4. rész: Clark Ashton Smith, Edgar Allan Poe

VálaszIdéz
Közzétéve : 02/08/2020 7:40 de.
T.J.
 T.J.
Kultista Nagymester

❗️A 3. forduló kérdései❗️

1. H. P. Lovecraft The Shadow out of Time (Árnyék az időn túlról) történetében felbukkan egy, az Antarktiszről származó csillagfejű lény (Old One). Mi az ő neve?

2. Lovecraft mely létező településekről mintázta Kingsportot és Innsmouth-ot?

3. Lovecraft melyik egyház tagja volt?

VálaszIdéz
Közzétéve : 04/08/2020 6:05 de.
T.J.
 T.J.
Kultista Nagymester

 

A 3. fordulói kérdései és a helyes válaszok

1. H. P. Lovecraft The Shadow out of Time (Árnyék az időn túlról) történetében felbukkan egy, az Antarktiszról származó csillagfejű lény (Old One). Mi az ő neve?

S'gg'ha

Igazából egyszerű kérdés volt, főleg ha ismered a kisregényt. Ha nem, vagy régen olvastad, a mű címét a csillagfejű keresőszóval kombinálva, vagy konkrétan a történetben rákeresve percek alatt megtalálható a megoldás.

„Volt itt egy elme a Vénusz bolygóról, aki a jövő kiszámíthatatlan messzeségében fog élni, egy másik a Jupiter egyik külső holdjáról, hatmillió évnyi múltból. A földi elmék közül akadt néhány az őskori Déli-sark szárnyas, csillagfejű, félig növény lakóiból; egy másik a mesés Valusia hüllőnépéből származott; hárman ember előtti, bundás hüperboreusok voltak, Tsathoggua imádói; egy a rendkívül visszataszító csocsók közül; ketten a Föld utolsó korszakának pókszerű bennszülötteit képviselték; öten az emberiség után következő vitéz bogárféléket, akikbe a Dicső Faj egy napon majd tömegesen menekíti át legnagyobb elméit a borzalmas veszély elől; továbbá számosan az emberi fajból.”

„A hadviselés az utóbbi néhány évezredben megszűnt, bár amikor nagy néha harcba szálltak a Déli-sarkon tanyázó szárnyas, csillagfejű Öregekkel, az rendkívüli pusztításokkal járt. Hatalmas hadsereget tartottak fenn, amely szörnyű elektromos hatásokat keltő, kameraszerű fegyverekkel volt fölszerelve, noha ritkán említették, miért szükséges ez a haderő, de nyilvánvalóan kapcsolatban volt a szüntelen félelemmel, amellyel a sötét, ablaktalan, régi romok és a legalsó szintek lezárt ajtajai iránt viseltettek.”

„Rábukkantam volna az egész eltemetett, irtózatosan ősi világra? Vajon megtalálnám még az írómester házát és a tornyot, ahol S’gg’ha, a délsarki növényszerű, csillagfejű ragadozó karcolt képeket az üres falsíkokra?”

(Bihari György fordítása)

 

2. Lovecraft mely létező településekről mintázta Kingsportot és Innsmouth-ot?

Kingsport -> Marblehead
Innsmouth -> Newburyport

Lovecraft, a téli időszakokban a hideggel szembeni érzékenysége miatt nem nagyon merészkedett ki, azonban 1922 decemberében mégis elutazott Bostonba, hogy részt vegyen a Hub Club találkozóján. Majd elhatározta, hogy egyedül felfedezi a környező településeket, és el is jutott Salembe. Azonban, amíg Salemben volt, a helyiektől tudomást szerzett – az ugyebár remete, emberkerülő Lovecraft (lol) – egy másik városról, ezt volt Marblehead. Busszal utazott a városba, és a legjobb, ha ő maga mondja el milyen hatással volt rá a város.

Lovecraft Rheinhart Kleiner részére írt levele, 1923. január 11.

Hétfőn távoztam, ám olyannyira fűtött a történeti kutatás tüze, hogy nem haza mentem, hanem Salembe, ugyanabban a tartományban, a megfigyelés és felfedezés magányos túrájára. Eredménye a gyönyörűség eddig soha nem tapasztalt esztétikai és historikai orgiája volt; hisz igazából soha nem is álmodtam volna, hogy ennyi minden fennmaradt a mai napig a tizenhetedik századból a tanulmányozó elmélkedésére. Megemlíteném arra az esetre, ha még nem láttad – Salemben teljes, III. György uralkodása óta alig változott utcák és terek őrződtek meg; beleértve villaépületek lenyűgöző sorát, melyeket a gazdag kalmárok építettek, kiknek hajói Indiában, Kínában és Japánban kereskedtek. Továbbá meglepő bőségben állnak oly házak, melyeket oly régmúltba vesző időkben építettek, mint I. Károly ideje, Cromwell árulásának kora, a Restauráció dicsőséges korszaka, és III. Vilmos király uralma; különös, sötét építmények, melyeknek furcsa burkolatú tetőzeteiben és rombusz metszésű ablakaiban szokatlan sejtelmek garmadája lappang. Meglátogattam a Régi Boszorkányházat, melyről úgy beszélik, Roger Williams tisztelendő lakhelye volt, mielőtt Providence telepeire jött volna, s megvizsgáltam a számos színhelyet, melyek a néhai, leleményes Mr. Hawthorne-hoz tartoztak, beleértve szülőhelyét, valamint a Hétormos Házat (Seven Gables), hol elém tártak egy titkos lépcsősort és engedélyt kaptam, hogy felmenjek rajta. Az Essex Intézet (Essex Institute) az egyetemes kiválóság Múzeuma, melyben bőséges örömömet leltem; és nem hagytam el a várost anélkül, hogy több ízben látogatást nem tettem volna oda, és át nem itatott volna az ódonság ama elégedettséget keltő légköre, mely sajátos jellege és fő büszkesége. Salem, igazság szerint, oly méltóságot örökölt múltjából, mely örökösen egy átlagos, vidéki város abszurditása fölé helyezi.

Ám még Salemből sem indultam egyenest hazafelé; mivel a helyiekkel folytatott beszélgetéseim alatt, tudomást szereztem Marblehead szomszédos halászkikötőjéről, melynek antik furcsaságát különösképp ajánlották nekem. Felszálltam egy oda tartó postakocsira, és oly gyönyörű környékre jutottam, melyről eladdig csak álmodhattam, s magában hordozta ama páratlan, legerőteljesebb esztétikai benyomást, melyet évek óta először tapasztaltam.

Még a mai napig is nehéz elhinnem, hogy Marblehead létezik, hacsak nem egy fantasztikus álomban. Oly ellentétes mindennel, melyet általában e korban megfigyelhetünk, s oly pontosan illeszkedik éjjeli látomásaim megszokott szövetébe, hogy teljes látogatásom abból az éteri jellegből merítkezett, mely aligha összeegyeztethető a valósággal. A helységet I. Károly király idejében alapították francia és angol származású halászok a csatorna szigetekről. Városházáját a város főterén 1727-ben fejezték be, s 1770-re a vidék nagy része jócskán be lett építve egyszerű, de tekintélyes házakkal. A talaj rendkívül dombos, és az utcákat kanyargósra és szűkre építették, így mire befejezték, a város sokat nyert magának oly ódon, gótikus városok szertelen látványából, mint a bajorországi Nürnberg, hol a tekintet apró, minden szögből és szintre halmozott épületeken vonul végig, akárcsak egy gyermek építőkockáin, s tetejükbe éles tetőzetek, magas toronycsúcsok, s csillogó szélkakasok kellemes labirintusa kerül. Marblehead valóban számos romantikus esemény díszlete volt; ezek egyikében érdekelt volt Sir H: Frankland Frankland-Hallból, melyről Dr. Holmes, a költő írt. A látkép fölé egy domb magasodott, melyen a falucska cserzett ősapáit helyezték nyugalomra; s melyet következésképp Régi Temetődombnak kereszteltek. A későbbi években a falunak újabb része emelkedett az öblön túl, és majdnem oly kiváló társadalmi gyülekezőhellyé vált, mint Bath vagy Brightelmstone. Ám a tősgyökeres falusiak konzervatív vérmérséklete kizárta saját betelepült környékükről az ilyesfajta befolyásokat, s ezáltal előidézték a legnagyszerűbb modern csodát, mely valaha szemem elé került. Ama csoda nemes egyszerűséggel az: hogy ebben a pillanatban 1770 György-kori Marbleheadje érintetlenül és változatlanul áll! Nem túlzok. Nyugodt bizonyossággal állíthatom, hogy Washington tábornok akár holnap végigjárhatná lóháton a róla elnevezett utcát anélkül, hogy ez a furcsaság legcsekélyebb érzetét keltené. A távvezetékek ritkák és alig észrevehetőek. A viseletek sem kirívóak az alkonyatban. S minden karnyújtásnyira 1640 és 1780 között épült házak végtelen sorai magasodnak – némelyik ráadásként túlnyúló oromzattal –, míg északra és délre egyaránt szeszélyes utcák és sikátorok sejlenek, melyeket Hogarth is ismerősként üdvözöl és megörökít, ha átkelt volna az óceánon, hogy felfedezze őket. Ez egy álom – egy groteszk és hihetetlen anakronizmus – egy művész vagy történész agyából kipattant és földön megépített, mindenki számára látható fantáziája. Ez maga a 18. század. Nincsenek modern üzletek vagy színházak, s nincsenek filmvetítések sem, melyekre rábukkanhatnék. A vasút oly távol esik a város főterétől, hogy létezése feledésbe merült. Az üzleteknek apró ablakaik vannak, s az emberek rendkívül öregek. Észrevétlenül és lassan telik itt az idő.

Alkonyatkor értem Marbleheadbe, s ősrégi varázsán hosszan elidőzött tekintetem. Jártam a kanyargós, meredek utcákat, melyek némelyikén egy ló is aligha tudna felkapaszkodni, s melyeken két kocsi sem tudna elhaladni egymás mellett. Beszéltem idősekkel és gyönyörűséget leltem a régi helyszínekben, s zihálva másztam fel a hó varas szirtjein a szélfútta magasba, hol jeges szelek sivítottak a kopár tetők fölött és ördögi madarak köröztek egy sivár, elhagyatott, befagyott tengerszem fölött. S mindenek fölé magasodott az orom; a Régi Temetődomb, hol sötét sírkőfejek karmai nyúltak ki a szűz hóból, mint holmi gigászi hulla ujjainak korhadt körmei.

Mesés antikvitás időtlen csúcsa! Amint leszállt az est, lepillantottam a csendes falura, hol egymás után gyúltak ki a fények; a nyugodt, tűnődő kéményfőkre és a nyugati égre körvonalat vető, ódon oromtetőkre; a védett öböl fölött fenyegetően sötétlő, néma és kivilágítatlan erődre, hol 1742 óta magasodott, védelemként gyanánt felhúzva a francia király fregattjai ellen. A múlt árnyai! Ó, Mater Novanglia, mily teljességgel tiszteletreméltó húsodból való vagyok, s évszázados lelkeddel egy! Isten Óvja Őfenségét, III. Györgyöt, s őrizze meg Massachusetts-öbölbeli Tartományát!

Visszatérésem Providence telepeire akadálytalan volt, leszámítva egy igen kellemetlen háromórás késést, melyet egy vasúti szerencsétlenség okozott Readville-nél; ám soha többé nem gondolhatok jelentősen eme hanyatló korra. Pillantást vetettem Marbleheadre, s ébren jártam a 18. század utcáin. S az, ki ezt megcselekedte, soha többé nem lehet a modern kor tagja.

Lovecraft James F. Morton részére írt levele, 1930. március 12.

Istenem! Feledhetem-e valaha is MARBLEHEAD hótól borított, kusza és ódon tetőinek 1922. december 17-én, délután négy órakor megpillantott, első dermesztő látványát a mámoros napnyugta tündöklésében!!! Egy órával azelőttig nem tudtam, hogy valaha is elém tárulhat egy Marbleheadhez fogható hely, s egészen ama pillanatig nem ismertem a hamarosan megpillantott csoda teljességét. Azon időt – 1922. december 17-ét, körülbelül délután 4:05 perctől 4:10 percig – tekintem közel negyven éves létezésem egyedüli, legerőteljesebb érzelmi tetőpontjának. Egyetlen szemvillanás alatt, Új-Anglia múltjának egésze – Ó-Anglia múltjának teljessége, az angolszászság és a Nyugati Világ egésze – söpört át rajtam és olyasformán azonosított a letaglózó mindenséggel, ahogyan soha azelőtt és soha azután. Életem árjának tetőzése volt az. Harminckét éves voltam akkor – s azon óra óta csupán az időskori egyhangúság hanyatlása maradt; pusztán az igyekezet, hogy újra megragadjam a megvilágosodás és sejtelem és kozmikus azonosulás csodáit, melyeket ama látvány hozott el.

(Solymosi Kitti fordításai)

1923 őszén, számos marblehaedi látogatást követően, megírta az Az Ünnep (The Festival) című novelláját, nagyjából mondhatni úgy, hogy Marbleheadről alkotott benyomásai összegzéseként. A novellában több kifejezést és leíróeszközt is felhasznál a fenti leveléből.

1923. április 14-én Lovecraft Merrimacbe indult, ahol az akkor még fiatal, tizenötéves barátja, Edgar élt. Temetőket látogattak együtt a közeli Amesburyben, majd másnap Newburyportba mentek, ami akkor egy eldugott kisváros volt, Marbleheadhez hasonlóan megőrizve régiségeit. A város olyan kihalt, csendes volt, hogy Lovecraft és Davis úgy utaztak át rajta villamossal, hogy észre se vették a városközpontot; a főtérre végül gyalog mentek vissza. Newburyportról nincs olyan részletes beszámolónk, mint Marbleheadről, azonban a Tentaclii blog összegyűjtött számos fényképet, képeslapot, újságkivágást a 19. század végéről és a 20. század elejéről. Rowley, Plum-sziget, B&M… Erre tessék!

 

3. Lovecraft melyik egyház tagja volt?

Egyik sem

Legalábbis önszántából nem. Lovecraft apjának családja a Grace (mostani nevén St. Paul) episzkopális templom istentiszteleteit látogatta, anyai részről viszont a család erősen baptista volt. Bár Providence-ben voltak bőven episzkopális templomok, ahol anyja (Sarah Susan Phillips) és apja (Winfield Scott Lovecraft) összeházasodhattak volna, azonban, mivel apja Bostonban szeretett volna letelepedni családjával, a bostoni episzkopális templomban mondták ki a boldogító igent 1889. június 12-én. Dorchesterben (Massachusetts, Boston külvárosa) telepedtek le, majd innét Providencbe akkor tértek vissza, amikor Lovecraft anyja terhessége vége felé járt. Howard születése után ismét visszamentek Dorchesterbe, majd onnét az Auburndale-i területre (bostoni agglomeráció része) költöztek 1892-ben. 1893-ban apján mutatkoztak a hármadik fázisú szifilisz jelei, elmegyógyintézetbe utalták, így mindannyian ismét Providencbe kerültek (ki ide, ki ooda).

Mivel a Phillips házban laktak, amely erősen baptista vallású volt, idővel vasárnapi iskolába is járatták, az Első Baptista Egyházba, de Lovecraft annyira ellenállt, hogy anyja végül engedett neki (mondhatni szokás szerint), és nem kellett többé ott töltenie a vasárnap délelőttöket. Lovecraft ellenállt a vallás hívó szavának is, elmondása szerint még öt éves kora előtt elmondták neki, hogy a Mikulás valójában nem is létezik, csupán egy legenda, mire ő megkérdezte: „Isten miért nem hasonlóképpen mítosz.”

Végül pedig egy részlet Lovecraft Egy hitetlen vallomása (A Confession of Unfaith) című írásából (Somogyi Gábor fordítása, Azilum magazin #8):

„Hét- vagy nyolcéves koromra echte pogány lettem, akit megfertőzött a görög szépség, és félig-meddig komolyan hittem az ősi istenekben és a természet szellemeiben. Konkrétan oltárt építettem Pánnak, Apollónak, Dianának és Athénének, és nimfák és szatírok után koslattam szürkületkor az erdőkben és a mezőkön. Egy alkalommal szilárdan meg voltam róla győződve, hogy megláttam néhányat ezekből az erdei lényekből, amint ott táncolnak az őszi tölgyfák alatt; valamiféle „vallásos megtapasztalás” volt ez, bizonyos értelemben olyan valóságos, mint bármely keresztény személyes önkívülete. Ha egy keresztény azt állítja, hogy érezte Jézus vagy Jahve jelenlétét, én azzal válaszolhatnék neki, hogy én meg a patás Pánét és Phaethusa nővéreiét.

Ám kilencéves koromban, amint a görög művek mérvadó lírai fordítását olvastam, észrevétlenül formálva ezzel ízlésemet az Anna királynő korabeli angol nyelvhez, szkepticimusom végre igazi alapokra helyezhettem. A tudományos műszerek lenyűgöző képei a Webster’s Unabridged hátsó oldalán felkeltették érdeklődésem a természetfilozófia és a kémia iránt. Nem sokkal később ígéretes laboratóriumot rendeztem be a padlásszobámban, és tudományos könyvekkel pakoltam meg egyre szerteágazóbb könyvtáram polcait. Sokkal inkább voltam már akkoriban is pogány álmodozó helyett a tudományt tanulmányozó ember.”

VálaszIdéz
Közzétéve : 09/08/2020 10:43 de.
Megosztás:
Scroll to top